Dimény Lóránt: Tizenegy

A kilencvenes évek első felének marosvásárhelyi lakótelepe lehetne bárhol Erdélyben, ahol a diktatúra alól felszabaduló generációk futballozni, csavarogni, a világba belekóstolni vágynak. Egy sürgősen eladott futballpálya, a régi cimborákból összeverbuvált tizenegy, és az istenek legyőzése kiváló ürügy arra, hogy egy letűnt korra – a gyerekkorra emlékeztessen Dimény Lóránt regénye. A Tizenegyben benne van mindaz, ami a rendszerváltást követő éveket meghatározta: a holland segélyek, sosem látott színek, illatok és ízek kavarodása a Ceaușescu-rezsim épített és szellemi „örökségével”, egy elzárt világ találkozása a féktelenül beáramló hatásokkal. És a lakótelepi kölykökkel, akik lassan felnőnek, és saját kapujuk előtt labdát szerezve, meg sem állnak az ellenfél hálójáig.

Szabó Róbert Csaba

A regény rádióra adaptálva meghallgatható a szerző előadásában a Marosvásárhelyi Rádió felvételén >>

A Grund: szopóka és gyümöl­csös török rágó, nyári fű, a vissza­járó lelkek, a rókák és az ötszáz éves ember, a foci és a mago­zás, az idő fanyar súlya. Dimény Lóránt első regé­nyének közép­pontjá­ban egy foci­csapat és annak össze­tartó ereje­ként a Grund áll. Egy ízekkel, szagok­kal, hiedel­mekkel meg­ragad­ható hely, mely a nosz­talgia és az önref­lexió terepe.

— Wéber Anikó (Magozni a végtelen nyári estéken. Kortárs Online, 2013. 08. 15.)