Markó Béla: Hasra esett a Maros

„Szovátán a Medve-tóban van egy kevés víz a sóban, de ha sokan vagyunk benne, olyan mintha az sem lenne, hegyén-hátán lábak, kezek, hátak, hasak, nyakak, fejek, nem fér el köztünk a medve, s nincs is sóban ülni kedve.” (Medve-tó)

A falucsúfolók népköltészeti hagyományát megidéző rövid versek arra vállalkoznak, hogy „belakják”, megmutassák, közel hozzák az olvasók – és nem utolsósorban az onnan származók – számára a Maros, Küküllő és Nyárád mente kis településeit. Gyakran a név hangzása keltette asszociációk mozgatják a verssorokat, pattogtatják a ritmust, csendítik össze a rímeket, ráncolják nevetésbe a szájunk sarkát a néha szemtelen, néha túlzó, humoros megállapítások olvastán. Közhelyeinket felvillantó, kis helyeinket végre-demokratikusan verstémává emelő gyűjteményt vehet kézbe a (nem csak gyerek)olvasó.

A kötetet, Jánosi Andrea lényeglátó, hangulatos illusztrációinak is köszönhetően, a 2013. évi Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár zsűrije Szép Könyv Díjra érdemesnek találta:

A szerző – amellett, hogy kihasználja a humoros karikírozás lehetőségeit – érezhető szeretettel ír a számára kedves vidékekről, s a szövegek megalkotásának és közreadásának gesztusa azt is igazolja: e kis sajátos transzszilván univerzum, Maros megye természeti értékeinek és épített örökségének megmutatásán túl a helynevek hol játékos, hol komolyabb továbbgondolásra csábító varázsára, általánosabban a magyar élet, magyar nyelv, magyar önazonosság őrzésének fontosságára is fel kívánja hívni a figyelmet.

— Szemes Péter (Maros megyei gyermekvers-bedekker (Markó Béla Hasra esett a Maros című kötetéről). Pannon Tükör, 2013/1, 66–68.)